Szóval, ma nagy izgalom volt, mert Ő Királyi Fensége Matild Hercegnő abban a kegyben részesítette az Európai Iskola tanulóit és személyzetét, hogy Fenséges Személyének átmeneti jelenlétével emelte magasabb létsíkra a szerencsés kiválasztottakat - gondolhatnák azok, akik Jókai Móron, vagy Verne Gyulán (esetleg Hugo Viktoron) edződtek romantikából.Pancsi még nem lényegült át romantikus irodalomból, így számára a ŐKF látogatása (ma esti elmondása szerint) abból állt, hogy:
- nem jó helyre állították őket, nem oda ahova gyakorolták, mert Madame Voets (kb. valami pedellus féle az alsó tagozaton) fordítva fogta tervrajzot és a magyar harmadik osztály helyét a gyakorolt hely tükörképére tette ki.
- a görög zászlót kellet tartani az osztálynak, mert a magyart valaki másnak adták oda
- több mint fél órát várakoztak, aztán megjelent ŐKF és "legalább tíz" kamerás gyűrűjében, tempós haladás közben integetve egy perc alatt elvonult a díszszemlére kiállított nembulók között ("és képzeld, Apa, nem is iaz, hogy volt kézfogás, mert meg sem állt")
- nem is néz ki túl jól és nincs is koronája ŐKFnek
Szóval nem hiszem, hogy élete meghatározó élményei közé tartozik majd a találkozás, aminek örülök is. Nem hiszem, hogy valaki érdemes arra, hogy születése és szerencsés házassága jogán - anélkül, hogy tényleges, saját erőből történt munkát végezne - megkülönböztetett tiszteletet kapjon. Az én szememben sem több egy "hercegnő, akiből majd egyszer királynő is lehet" egy normál embernél, sőt! Örülök neki, hogy Pannit sem ragadta el semmiféle ideológiai alapú romantikus hév, hanem látta császár új ruháját a maga valójában: jött valaki aki tulajdonképpen mintha ott sem lett volna, csupán felfordulást okozott anélkül, hogy ténylegesen adott volna valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése