Kórházi keringő - 4 (Siker)

Az első részben (itt) állítottam emléket annak, ahogy az Edith Cavell Klinikán 7 lépében mattoltak be minket, cirka másfél óra alatt, a második részben (itt) a Leopold Klinika mattolt be valamivel több mint egy óra alatt 3 lépésben, de ott már lett egy röntgen felvételünk és Kéz-sebészeti Centrumban is voltunk. A harmadik részben (itt) eljutottubj a St. Elisabeth kórházba, ahol némi cirkálás után kaptunk időpontot szeptember 4-re, orvoshoz!

Ugyanis szerettük volna Szabi ujjából kivetetni azt a stabilizáló drót darabot, amit június 29-én kapott Debrecenben azután, hogy egy bicska-baleset következtében "sikerült" úgy megvágnia az ujját, hogy az ín is megsérült. Debrecenben szépen és korrekten ellátták a sérülését, az inat összevarrták, a vágást összekapcsozták, aztán Baján, a kontroll időpontjában a eltávolították a külső varratokat, megállapították, hogy minden rendben. Az utolsó magyarországi kontroll alkalmán (újra Debrecenben) azt mondták, hogy szeptember elején vetessük majd ki a stabilizáló drótot, ezt kíséreltük meg szeptember 1-én, Szabival.

Az alábbiakban folytatom sorszámozva az interakcióinkat a belga egészségügy különféle helyszíneivel és résztvevőivel, most következik a befejezés.

𝟙𝟞 Reggel buszra szálltunk Szabival és jó korán, 8:15 körül már ott is voltunk a St. Elisabeth kórházban. Igaz, az időpontunk a bejelentkezésre 8:30-szólt, de úgy gondoltam, hogy az a biztos, ha minél előbb ott vagyunk, hátha valami nem jól sikerül. A főbejáraton bemenve a felvételi pultokhoz mentünk, és bár senki nem volt rajtunk kívül, gyorsan váltottunk is sorszámot. Most pontosan megszámoltam, nyugodt körülmények között, és pontosan 3 nyomás kell az érintő képernyőre a sikeres sorszámhoz, ha nincs a páciensnek elektronikus / csipes belga személyi igazolványa. Ha van csipes igazolvány, akkor nem tudom, hogy kell-e több simogatás a gépnek, mert azt nem próbáltuk. Nem meglepő módon egyből mi következtünk, nyomtatott nekünk az adminisztrátor hölgy mindenfélét, két mátrix nyomtatós lapot és 4 etikettet Szabi adataival, és villámgyorsan elkért 50 euró beugrót, közölve, hogy a teljes költségről majd megkapjuk a számlát postai úton. Fizettem és elindultunk a már jól ismert 310-es úton a Sebészetre, hátha mégis korábban ért be a doktor...

𝟙𝟟 A Sebészeten üres pult fogadott. Aztán pár perc múlva jött egy adminisztrátor hölgy, elvette a pénteken kapott papírunkat és egy beljebb lévő várakozóhelyre küldött minket, ahol elhelyezkedtünk és várakoztunk... egy darabig egyedül, aztán, 9 órához egyre közelebb, már egyre több páciens társaságában.

Kilenc óra után pár perccel megjelent az a nővér akivel pénteken is beszéltünk, itt a sebészeten és bevitt minket egy kezelőbe. Leültette Szabit és egy steril csomagolású készletet felbontva hozzálátott az ujja megtisztításához... közben Szabi érdeklődéssel vegyes tartózkodással figyelte a műveleteket.

Mire végzett a nővér megérkezett a doktorunk: dr. Chantal LEROUX, egy igen kedves, joviális hölgy akinek ismét (tizenötödször - és most már tudom, hogy utoljára) elmondtam az egész történetünket, kivonatosan a pénteki eseményeket is a kórházak között, és mutattam a röntgen elérhetőségi lapot is. Leült a számítógéphez, megnézte a röntgent, majd felfektettette Szabit a kezelőágyra és a nővér előkészítette az ujjat a szeg kivételéhez. 

Először valamiféle fagyasztó zselével érzéstelenítette az ujjat, majd a doktor adott egy injekciót. 3-4 perc várakozás közben jód-szerű folyadékkal jól lemosták az ujjat és környékét, kapott egy steril szövet takarót, középen egy lyukkal az ujjnak, majd először levágta a több mint 5 hét alatt jól megnőtt körmöt. Közben a függönnyel elválasztott kezelő másik részében elkezdték valakiről le-flexelni a gipszet és Szabit teljesen lekötötte az átjövő zaj. Bár a doktornő folyamatosan birizgálta az sérült ujjat, Szabi csak annyit kérdezett folyamatosan, hogy "Hozzányúlt már?" ugyanis nem érzett már ott semmit és a fekvő helyzetében nem is látta, hogy mi történik. Én fogtam a másik kezét és mondtam, hogy mindjárt, de örültem, hogy semmit nem érez. 

Aztán a doktornő fogott egy olló szerű csipeszt, miután eltávolított egy adag elhalt bőrt, és két mozdulattal kihúzta a több mint 2 cm hosszú, vékony, fejetlen szegnek látszó rögzítést az ujjból. Elég durva, de egyben érdekes is volt látni ahogy jön-jön ki a fém az ujj végéből ahogy húzza. Szabi nem érzett semmit, legalábbis semmi jelét nem adta annak, hogy tudná, hogy a szeg kihúzásra került.

Akkor lepődött meg, amikor a doktornő hátrébb lépett és a nővér alaposan letisztogatta az ujjat, beragtapaszozta és mondta Szabinak, hogy már leszállhat a kezelő ágyról. Az egész nem volt több - szerintem - 10-15 percnél mindenestől.

A doktornő mondta, hogy két nap múlva már víz is érheti az ujjat és tornáztassa folyamatosan ökölbeszorítással, és jöjjünk majd vissza 2-3 héten belül kontrollra. Készen voltunk. Kimentünk a Sebészet pultjához és kértünk időpontot kontrollra, 25-én 9 órára kaptunk is. Remélem az lesz a leges-legutolsó részlet.

Szabi kezében a kis tárolóban a szeg, ami nem látszik ezen a képen. De az öröm, hogy kész vagyunk, az igen :)