Az első részben (
itt) állítottam emléket annak, ahogy az Edith Cavell Klinikán 7 lépében mattoltak be minket, cirka másfél óra alatt, amikor szerettük volna Szabi ujjából kivetetni azt a stabilizáló drót darabot, amit június 29-én kapott Debrecenben azután, hogy egy bicska-baleset következtében "sikerült" úgy megvágnia az ujját, hogy az ín is megsérült. Debrecenben szépen és korrekten ellátták a sérülését, az inat összevarrták, a vágást összekapcsozták, aztán Baján, a kontroll időpontjában a eltávolították a külső varratokat, megállapították, hogy minden rendben. Az utolsó magyarországi kontroll alkalmán (újra Debrecenben) azt mondták, hogy szeptember elején vetessük majd ki a stabilizáló drótot, ezt kíséreltük meg szeptember 1-én, Szabival.
Az alábbiakban folytatom sorszámozva a pénteken (szeptember 1-én) történt interakcióinkat a belga egészségügy különféle helyszíneivel és résztvevőivel.
𝟘𝟠 Szóval, a Cavell-ből a 60-as buszhoz, és tíz megállót utazva, megtettünk kb. 3,5 kilómétert. A bejárati információs pultnál megkérdeztük, merre van a Radiológia, megmondták és lementünk a mínusz 1-es szintre, a fogadópultnál bejelentkeztünk és nagyon nagy hasznát vettük a Cavell-ben kapott beutalónak, mivel több helyen is ki volt akasztva a felirat, hogy semmilyen vizsgálatot nem végeznek, hacsak nincs beutaló. Szóval, nincs olyan, hogy valakinek csak úgy kedve támad röntgeneztetni egyet, menjen először a doktorhoz, fizessen legalább 30 eurót a konzultációért és hozzon onnan beutalót. Mi ezt a kört (mármint az előzetes 30 euró kipengetését) megúsztuk, bár nem nevezném kellemes élménynek az
első részben leírtakat. Tehát, megvizsgálták a papírunkat, bevitték Szabit a rendszerbe, mert, bár a Leopold és a Cavell (számos más klinikával együtt) egy céghez, a
CHIREC-hez tartozik, úgy tűnik, hogy az informókusok nem kötik össze a páciens-adatbázisokat. A hölgy a váróhelyre irányított minket. Vártunk 10-15 percet, jött egy technikus és bevitte Szabit röggönyözni.
Pár perc után ki is jött Szabival a technikus, mondta, hogy minden jól ment. Kértem, hogy adja ide a felvételt, de mondta, hogy azt elküldi emailban az orvosnak. Ekkor felcsillant a szemem, örültem, hogy ezek szerint akkor van orvos! Kérdeztem tőle, hogy melyik orvosnak, mert akkor ahhoz megyünk tovább. Ennél a pontján elfogyott a fickó angoltudása és egy arra járó hölgy-technikushoz fordult segítségért. Neki újra elmondtam a történetünket (kilencedszer) kiegészítve a Cavell-ban történtek rövid összefoglalásával, megemlítve, hogy ez konkrétan a nyolcadik hely ahol előadom a történetünket... ő mondta, hogy ne aggódjak, jó helyen járok, menjünk vissza a földszintre, kövessük a CCM (
Centre de Chirurgie de la Main) [Kéz-sebészeti Centrum] feliratot és mire pdaérünk ő már odaszól telefonon és minden rendben lesz.
𝟘𝟡 Komolyan kezdtem azt hinni, hogy most már tényleg ráfordultunk a célegyenesre... aztán felértünk a lifttel a földszintre ahol bármennyire is néztük sehol nem láttunk CCM feliratot, sem rövidítve, sem kiírva. Volt egy 8 négyzetméteres, apró betűs tábla, amin a klinika minden osztálya és orvosa fel volt sorolva, ráadásul úgy, hogy a különféle kórházi szárnyak (A / B / C - ha jól emlékszem három is volt) is ott voltak hely-kódként plusz emelet. CCM sehol. A kedves hölgy mondta, hogy egy hosszú folyosó végén lesz a CCM, és mivel csak egy folyosót találtunk, elindultunk azon... Mentünk vagy 20-30 métert, mire megjelent a Sebészet felirat, majd kb. plusz 7-8 méter után, hirtelen, ott termett a CCM felirat. Nagy üvegfal, kulturált váróhelység és a nagy helység hátsó részében egy 1 méter 40 centi magas pult mögött két hölgy ült a számítógépek előtt.
Biztos, voltam benne, hogy minden rendben, hiszen a Radiológián, már rögzítették Szabi adatait, a kedves hölgy meg már biztos telefonált, miközben mi sikertelenül böngésztük az "eligazító" táblát, szóval, a végállomás reményében fordultam a hölgyhöz, mondtam neki, hogy a Radiológiáról küldtek és kérdeztem, hogy melyik orvoshoz kell mennünk. Az adminisztrátor hölgy elég értetlenül nézett ránk, és elkérte Szabi igazolványát, újból elkezdte rögzíteni az adatainkat (amit fél órával ezelőtt már rögzítettek a szemem láttára egy emelettel lejjebb). Elmeséltette velem (tizedszer) a teljes történetet, majd valami bajság eshetett a kórságba, mert a szomszédjához fordult és csak annyit értettem a nagyon gyors francia beszédjéből (a szomszédjához), hogy nem tudja rögzíteni az esetet. A szomszédja közölte (angolul), hogy nem lehet rögzíteni az eseményt, mert a rendszer nem enged olyan esetet rögzíteni ami nem a jelentkezés napján, vagy maximum egy nappal korábban történt, és én azt mondtam, hogy a sérülés elmondásom szerint június végén, azaz több mint egy hónapja történt. Ekkor újból (tizenegyedszer) elmondtam, hogy most mi mit is szeretnénk, megemlítve az eddigi stációinkat a Cavell-ben és a Radiológián. Totál értetlenül nézett ránk, és ekkor volt az a pont, hogy visszakértem Szabi személyijét és mondtam, hogy na, innen el, és ide se többet. És kisétáltunk a fogadó-helyiségből Szabival.
𝟙𝟘 Mivel nem volt nálunk a röntgen, abban biztos voltam, hogy arra még szükségünk lesz, bármi is történik, így aztán vissza lifteztünk a Radiológiára. Ott a recepciónál kértem a hölgyektől a felvételt, de mondták, hogy azt elküldték email-en a doktornak. Mondtam nekik, hogy azt nem igazán hiszem, mert nincs doktorunk, megnézték a rendszerben, és tényleg! nem volt email. Ajánlották, hogy akkor kinyomtatnak egy lapot amin rajta van a felvétel elérhetősége, amit kedvesen ide is adtak, szóval már volt röntgenünk, de még fogalmam sem volt, hogy kinek adjuk. Mindenesetre, azt ki merem jelenteni, hogy eddig még itt vettek a leginkább emberszámba az összes hely közül. De abban biztos voltam, hogy a Leopold Klinika nem lesz a mi helyünk, itt nem fogunk tudni semmit intézni. Mivel láttam, hogy van az asztalukon kártya-olvasó, kértem a számlát is, hogy fizetni tudjak, kíváncsi voltam, hogy mennyibe fáj a röntgen. A hölgy kedvesen mondta, hogy akkor majd jöjjek vissza délután, mert most nem tud adni számlát... mondtam, hogy hagyja a francba, küldjék majd el postán. Tapasztalatom szerint 2-3 hónapon belül meg is fog érkezni. Ígérem, hogy frissítem majd az összeggel a bejegyzést :)
𝟙𝟙 A Leopold Klinikát elhagytuk 12:30 körül, alig valamivel több mint egy óra alatt mattoltak be, igaz itt már sikerült egy röntgent beszerezni és egy teljes Kéz-sebészeti Centrum rendszere kellett ahhoz, hogy kifektessenek.
Utolsó mentsvárként felhívtam brüsszeli háziorvosunkat, dr Varga József doktort, akinek elmeséltem az egész történetet (tizenegyedszer), beszámoltam minden hányattatásunkról, ami eddig történt. Varga doktor türelmesen meghallgatott és azt javasolta, hogy menjünk el a St. Elisabeth kórházba, és ha ott akadályba ütközünk akkor hívjam fel és majd ő elmagyarázza a velünk szemben álló félnek, hogy mit is kellene csinálni. Ezúton is köszönöm Varga doktor pozitív, emberséges és nyugtató hozzáállását, ekkorra már eléggé elkeseredett voltam.
Szabi meg kis ügyesen és okosan jött végig velem, türelmesen viselte minden hányattatásunkat úgy, hogy a szövegelésem legnagyobb részét nem is értette, mivel angolul zajlott. Természetesen mindig elmagyaráztam neki, hogy éppen mi is a helyzet, ki mit mondott, hova kell menni, de akkor is hálás vagyok, hogy ilyen türelmesen és okosan viselt mindent.
