Ami az eddigi kórházi élményekből kimaradt

Először is had mutassam be a szobámat:


Mint látható, egy kétágyas került egyágyasításra. Kányelmes volt az ágy, sokat szórakoztam a különféle elektromos beállításokkal, ugyanis külön emelte a lábrészt és a hátrészt is.

Magáról a műtétről nem tudok semmi különöset mondani. Ahogy az altató orvos megígérte jött a Xanax dél körül, majd 13:00 óra előtt a kórtermni ágyamon letolt egy fickó valahova a pincébe, de nem túl sokat láttam a környezetből, már csak azért sem, mert a szemüvegemet a szobában hagyatta a letolóember.
Először valami előváróba érkeztünk, ahova hamarosan két másik "kolléga" is betolásra került, majd engem különtoltak egy kanyargós folyosón egy másik szobába, hol átmászattak a műtőasztalra, amit betoltak a műtőbe. Nagyon hűvös volt a műtőben. de az asztal alulról melegített volt, nagyon kellemes volt a derekamnak és egy jó meleg műanyagtakaróval be is takartak. Aztán láttam, hogy megjött az operáló orvos (dr, Maisin) és hallottam az altatóorvos hangját is, ő elkérte a jobb kezem, paskolgatta a csuklóm belső oldalát, majd amikor megtalálta a vénát, beszúrta az infúziót és ezután már csak arra emlékszem, hogy a szobámban vagyok megint, éppen ott egy nővér aki finoman megérinti a bal karom - ébresztés gyanánt -, kérdezem tőle hogy mennyi az idő és ő mondja, hogy 4 óra múlt - szóval vagy három órát aludtam ...

Aztán délután főleg aludtam, 1-2 óránként ébredtem fel, a nővérek rendszeresen jöttek és mérték a hőmérsékletemet és a vérnyomásomat, de nem nagyon tudom az értékeimet, mert nem láttam a műszereket, de minden rendben volt, azt mondták.

Érdekes volt számomra, hogy a hőmérőzést nem hónaljban végezték, hanem altesti mérésben részesítettek, azaz a here és comb között - ne kérdezzétek, hogy miért ...

A képen látható, hova volt az infúzió bekötve.

Este kilenc körül kérdezte a nővér, hogy nem kell-e pisilnem, montam, hogy de nagyon is, erre hozott kacsát, amit nem igazán szerettem volna használni, mondta, hogy inkább kimennék a WC-re, de ő mondta, hogy ne mozogjak. Én azért inkább felkeltem az ágyból és úgy használtam az eszközt. Mikor jött vissza a nővér meg is lepődött, hogy a kacsa teljesen máshol van ... kérdezte, hogy ennék-e, és már igencsak éhes is voltam, szóval kértem, hogy hozzon vacsorát. Ezt kaptam:

Itt a "kajalap" is:

Az igazság az, hogy bár kávé van ráírva, de én teát kértem inkább. A legérdekesebb - számomra - az "S" jelű edényben lévő "Semoule" azaz "Gríz" fedőnevű kaja volt, kb. tejbegríz lehetett, amit alapban ki nem állhatok, de most jó ízzel megettem, mert igencsak éhes voltam. Aztán főfogás volt a három szelet barna kenyér a három szelet sajttal és desszertnek meg ott volt a csokipuding. Szóval a vacsora jó volt.

Az éjszaka eseménytelenül telt, néha felrévedtem pár percre amikor a nővér benézett rám, de aludtam háromnegyed hatig. Aztán megint kacsáztam egyet ... :) de mivel azt is úgy helyeztem el, hogy a nővér láthatta, hogy felkeltem, el is vitte és mondta, hogy akkor mostmár járjak a WC-be :)

Aztán 9 előtt bejött a doki és kérdezte, mi a helyzet. Megelégedve halotta, hogy minden rendben, vacsoráztam és bennem maradt és mondta, hogy akkor reggeli után mehetek haza. Negyedóra múlva az anaszteziológus is benézett, őr is örömmel halotta, hogy minden rendben és mondta, hogy akkor reggeli után hazamehetek. Hozta is a nővér a reggelit hamarosan és kértem, hogy az asztalra tegye.

Felöltöztem, megreggeliztem és kimentem a nővérpulthoz, mondtam az ottlévőknek, hogy én akkor mennék, mi a teendőm? Csodálkozva néztek rám a kérdés hallatán és mondták, hogy semmi, menjek nyugodtan. Így aztán távoztam egyetlen fecni megkapása, vagy aláírása után ... ahhoz képest, hogy ebben az országban mennyi felesleges papírt kell néha kitölteni, furcsa volt a bürokrácia teljes hiánya.

Ime egy bonuszvideó a felvételi helyről:

Itt zajlott a betegfelvételem tegnap.