Na, jó, nem teljesen áll, hanem az Ektorpnak támasztott pelenkázónak hasalva felnyomja magát, de ez már szinte teljesen hasonlítt az álláshoz. Nagyon ügyes kissrác!
Itthon nehezebb bírni vele, mint Pesten, mert az otthoni lakás sokkal gyerekbiztosabb és a betegség + Anyu ittlét eléggé elrontotta a kisfiút = nem hajlandó a ketrecben lenne, állandóan üvöltött, ha nem látta Imolát. Ezért a nappalit próbáltuk "Szabibarát" kivitelűre alakítani és kezdi megszokni ... mostanra már azért a ketrecet is elviseli rövidebb időre és ébredni sem mindig üvöltéssel ébred. Lástzik rajta, hogy napról napra értelmesedik és kezdi fejleszteni az akaratátviteli technikáit - csak sajnos még főleg az "üvöltök!-nem-hallod?-miért-nem-van-itt-valaki?!" módszer van gyakorlás alatt ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése