Már olyan régen írtam Szonjáról, hogy úgy érzem itt az ideje beszámolnom arról, hogy jól van, szépen cseperedik. Néha azért aggasztja a szüleit, íme egy történet, melyet húgom küldött január 22-én:
Jól vagyunk, minden rendben. A hétvégén átestünk az első (második) riadalmon: Szonja belekapott a szemébe, és a du.-i alvás után annyira sírt és úgy fájt neki, h nem merte kinyitni!! Én nagyon megijedtem, felhívtam a gyermekorvost (János hiába próbált megnyugtatni) azt mondta, mivel szemről van szó mutassuk meg szemésznek. Így aztán tök sötétben, tejködben beautóztunk az Orosházi Kórházba. Mire felöltöztöttem Szonját már kinyitotta a szemét, és a kórházban tüneményes szempár várta a doktornőt. Megnézte kisbaba szemét, nem talált rajta semmit, valószínű a szaruhártya sérülhetett meg egy kicsit, de az gyorsan regenerálódik. Szóval túl vagyunk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése