Egy szent ember beszélt egyik nap az Istennel és ezt mondta neki: " Uram, szeretném tudni milyen a Mennyország és a Pokol? "
Isten két ajtóhoz vezette őt. Kinyitotta neki az egyik ajtót és a szent ember benézett azon. A helyiség közepében egy nagy kerek asztal volt. Az asztal közepén egy nagy fazék étel volt.
Az asztal körül álló emberek gyengék és betegesek voltak. Úgy tűnt, éhesek.
Nagyon hosszú nyelű kanalakat tartottak kezükben, mellyel megpróbálták elérni az ételt, azonban mivel a kanál nyele karjuknál hosszabb volt, nem tudták betenni az ételt a szájukba.
A szent ember megremegett ekkora szenvedés és nyomorúság látványától.
Isten ezt mondta neki "Láttad a Poklot."
Ekkor a második ajtóhoz lépett és kinyította azt. Egy pontosan olyan helység volt ott mint az első. Volt egy nagy kerek asztal középen és rajta az étellel tele fazék. Az embereknek is pontosan olyan hosszú nyelű kanalak voltak a kezükben, azonban itt jóltápláltak voltak, nevettek és beszélgettek egymással.
A szent ember ezt mondta: "Nem értem."
"Egyszerű" mondta Isten. "Látod, ők megtanulták egymást etetni, míg a mohók csupán önmagukra gondolnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése