A tegnap este (éjszaka) nem a legjobbak közé sorolható, ugyanis Panni elkezdett panaszkodni 7 körül hascsikarásra / görcsre. Mivel rendesen vacsorázott (sőt talán egy kicsit sokat is a brassóiból és a sültkrumplból) nem gyanakodtunk semmire. Mondta, hogy a suliban sajttortát is evett, mert egy osztálytársuknak szülinapja volt. Ez sem volt annyira gyanús, mivel a sajttorta sem lehet rossz.
Egész este kilencig szenvedett kint szegénykém, aztán már elég fáradt volt és elment aludni. Biztos ami biztos a lavórt bekészítette Imola az ágya mellé, ha esetleg mégis hánynia kellene, ne kelljen messzire menni.
Tíz óra után arra lettem figyelmes, hogy Pancsi kint van az előszobában, elhaló hangon csak annyit mond, hogy "Segítség...", lekuporodik a foldre, fogja a hasát és mintha öklendezés-közeli állapotban lenne. Azonnal odarohantam és próbálta a WC-hez kísérni, kezem a szája előtt, de mire az ajtót kinyitottam, már éreztem, hogy jön erős sugárban az anyag ... Nagy nehezen felkapcsoltam a lámpát, felhajtottam a WC fedelét, de a nagyja (kb. a fele) már akkor a szőnyegen volt - na ez az a kerek kis IKEA szőnyeg ami tisztítás helyett kidobásra került, nem ér meg nekünk tíz eurót a vesződés a tisztogatással, a hányás szaga már tudatilag hozzákötődik a tárgyhoz, inkább legyen egy új.
Szegény Pancsi közben rendületlenül hányt tovább a WC-be, súlyosbította a helyzetet, hogy nem is volt igazán ébren, pl. mikor befejezte megprüóbálta a kezét is a WC-ben megmosni ... Nagy üvöltözés támadt részemről, csak nagyon nehezen sikerült éber állapotbi hozni szegénykémet, mert csak zavarodottan ténfergett az előzőleg frankón összehányt szőnyegen (lesz majd kép is - természetesen - a szőnyegről). Olyan erős sugárban jött a brassói, hogy a falra, de még a WC előtti cipős szekrényre is jutott bőven.
Az éjszaka további része is elég zaklatottan telt: éjfél utánig tartott a rehabilitáció, és Panni még háromszor hányt, végül kettő után aludt el. Szegénykém. Így aztán a mai sulit kihagyja, mivel négy óra alvás + az egész éjszakai hányás igencsak megviselte - most is csak fekszik otthon. Mivel Pancsi nem ment, Gerit sem küldtük / vittük, legalább nem kell érte menni az esőben délután.
Egész este kilencig szenvedett kint szegénykém, aztán már elég fáradt volt és elment aludni. Biztos ami biztos a lavórt bekészítette Imola az ágya mellé, ha esetleg mégis hánynia kellene, ne kelljen messzire menni.
Tíz óra után arra lettem figyelmes, hogy Pancsi kint van az előszobában, elhaló hangon csak annyit mond, hogy "Segítség...", lekuporodik a foldre, fogja a hasát és mintha öklendezés-közeli állapotban lenne. Azonnal odarohantam és próbálta a WC-hez kísérni, kezem a szája előtt, de mire az ajtót kinyitottam, már éreztem, hogy jön erős sugárban az anyag ... Nagy nehezen felkapcsoltam a lámpát, felhajtottam a WC fedelét, de a nagyja (kb. a fele) már akkor a szőnyegen volt - na ez az a kerek kis IKEA szőnyeg ami tisztítás helyett kidobásra került, nem ér meg nekünk tíz eurót a vesződés a tisztogatással, a hányás szaga már tudatilag hozzákötődik a tárgyhoz, inkább legyen egy új.
Szegény Pancsi közben rendületlenül hányt tovább a WC-be, súlyosbította a helyzetet, hogy nem is volt igazán ébren, pl. mikor befejezte megprüóbálta a kezét is a WC-ben megmosni ... Nagy üvöltözés támadt részemről, csak nagyon nehezen sikerült éber állapotbi hozni szegénykémet, mert csak zavarodottan ténfergett az előzőleg frankón összehányt szőnyegen (lesz majd kép is - természetesen - a szőnyegről). Olyan erős sugárban jött a brassói, hogy a falra, de még a WC előtti cipős szekrényre is jutott bőven.
Az éjszaka további része is elég zaklatottan telt: éjfél utánig tartott a rehabilitáció, és Panni még háromszor hányt, végül kettő után aludt el. Szegénykém. Így aztán a mai sulit kihagyja, mivel négy óra alvás + az egész éjszakai hányás igencsak megviselte - most is csak fekszik otthon. Mivel Pancsi nem ment, Gerit sem küldtük / vittük, legalább nem kell érte menni az esőben délután.
Tegnap én is pocsékul éreztem magam, ma reggel én is hánytam (a biztonság kedvéért). Úgy hiszem, valamilyen frankó vírussal van dolgunk.
1 megjegyzés:
Jobbulást kívánok édes Pancsikám! Gyors helyreállást mindenkinek. Millió puszi! J
Megjegyzés küldése