Úgy gondolom, hogy elegendő időt töltöttem az iwiwen ahhoz, hogy megunjam. Nem volt rossz, de annyira hasznos sem ... ezért néhány barátomnak, közeli ismerősőmnek küldtem üzenetet, majd töröltem a felhasználómat ... aki akar az itt, vagy a blog segítségével majd elér.
Ugyanakkor nem hagyom abba teljesen a social network jelenlétet: a facebook-on nyitottam account-ot, de azt nem szeretném úgy elburjánozni hagyni mint az iwiwest.
Kétségkívül még a csúcs közelében sem voltam az iwiwen 240 ismerőssel, számos olyan ismerősom volt akinek 6-7-800 vagy ezernél is több ismerőse volt. Ugyanakkor az én 240 ismerősöm közül alig 3-5 volt aktív ... ráadásul a facebooknak kiváló gadgetje van amit az iGoogle lapomra be is illesztettem - így nem kell mindig bejelentkezni.
2 megjegyzés:
Néha magam is elcsodálkozom, hogy az iwiw milyen gyerekcipőben jár a social network területén. Nekem is van accountom, de nem igazán használom. Arra jó volt, hogy régi barátokra, ismerősökre rábukkantam, de néhány levél után leállt a kapcsolattartás. Gondolkodtam, hogy én is otthagyom, de egyelőre maradok. Néha megnézem, enni nem kér.
Igazad van, de én már nézni is lusta voltam és egyre több olyan ember kezdett bejelölni akiket egyszer, ha láttam életemben. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam az elutasítás miatt (ha elutasítottam a "próbálkozását"), illetve volt olyan is akit hagytam válasz nélkül másfél hónapig. Szóval zavart a tudat, hogy csak ott vagyok és lusta voltam foglalkozni vele. + az iwiwet még a blog előtt indítottam és azt hitem, hogy azt tudom majd arra használni amire most a blogot használom.
Megjegyzés küldése